A Modern Magyar Keleti Zene Project

E különleges zenei kutatás mûvészi szándékának megértéséhez meg kell ismernünk a téma történeti és elméleti hátterét.

Történeti háttér

A feltételezett Magyar "Makám"
Létezett egy õsi zeneiség, mely viszonylag egységes volt a civilizáció kezdetén. Az akkor létezõ zenei forma szinte teljes egészében az emberi lény és a természet között fennálló lelki, fiziológiai és természeti törvények harmóniája szerint alakult ki. Ebbõl az õsi zeneiségbõl alakult ki mindaz, amit ma keleti zenekultúrának nevezhetünk. Ennek egyik késõbbi tipikus zenei megnyilvánulása a makám.
A keleti zenérõl kialakult kép még nem teljes. A teljes képhez fel kell tételeznünk, hogy az õshazából elszármazott õseinknek is létezett a makámhoz hasonló magas szintû hangszeres zenéje. Az õsmagyar zenekultúra nyomát kutatni jóval komplikáltabb, mint általában csak a makámmal foglalkozni. A makám hagyományát erõsen áthatotta az iszlám vallás, és azon népeknél, ahol az iszlám vallás nem tudott gyökeret verni valamint nem volt urbanizált városi kultúra, ott ez az alapjában véve udvari zenei kultúra nem tudott kialakulni. A kazahsztáni sztyeppék népeinél nem alakult ki az udvari zene, azonban népi szinten gazdag zenei kultúrát mutattak fel. Mivel a magyarok õseinek történetében bekövetkezett a birodalom szétválása, ezért kultúrálisan is törés következett be. A keleten maradt õseink egy részének, pl. az ujgurok zenekultúráját az iszlám betörése jócskán átformálta, így õk ma is gazdag makám hagyománnyal bírnak. Miközben a makám Pakisztántól Marokkóig ma is élõ létezõ zenei hagyomány felvetõdik a kérdést, hogy egyes országokban ma miért nem játszanak makámokat, ahol pedig történelmileg, földrajzilag, és kulturálisan is kellene, hogy létezzen. A magyar és a bolgár nép történetben és kultúrájában vannak közös vonások: mindkettõ nép keletrõl származik. Számos jel és nyom utal arra, hogy õseink valamiféle keleti zenét játszottak, már jóval a makám kultúra elterjedése elõtt, ugyanígy a bolgárok õsei is. A Hun birodalomban léteztek nagyobb városok, ahol az uralkodó helytartók udvart tartottak, így ott a városi kultúra részeként ki kellett hogy alakuljon egyfajta udvari zene. Hogy ezt az õseink minek nevezték az nem is igazán fontos, minden esetre makámnak nem nevezhették, hiszen az csak a 12-13. századra az iszlám vallási kultúra közvetítésével alakult ki és terjedt el. Számos újabb kutatási eredmény és tanulmány vág egybe, ami nem lehet véletlen, arra vonatkozóan, hogy õseink sokkal magasabban civilizált életet éltek, mint azt a jelenlegi hivatalos történetírás tudni engedi. A Hun birodalom nagy kiterjedésû volt és ebben a hatalmas birodalomban volt belsõ mozgás, vándorlás. Az õsi hun városok, Ordosz, Uruk,stb mind fejlett, a korában magasan civilizált kultúrával rendelkeztek és ennek a zene is része volt. A Magyar Makám, ha nem is létezett ilyen néven, azonban õseinknek valamiféle fejlett zenekultúrája mindenképpen volt. A kérdés immár úgy is felvetõdik, hogy mibõl alakult ki a makám és mi volt elõtte? Ez a kérdés pedig a mezopotámiai és sumér kultúrához vezet.

Már Bartók is sejtette

Már Bartók õstörténeti kutatásait is minden eszközzel akadályozták és a kutatások legérzékenyebb része ma is hozzáférhetetlen. Az õstörténet tanulmányozása során elõkerült számos térkép, melyek egymástól független lejegyzésekben bemutatják mindazokat a helyeket, ahol a népeinket alkotó törzsek éltek a törzsszövetség elõtt és után. Bemutatja vándorlásaikat és kivetíti mindazokat a kulturális hatásokat, melyek mindenképpen megjelentek a zenéjükben is. Ezek a térképek önmagukban bizonyítékok Bartók feltételezéséhez a maqámot illetõen. Tanulmányozva az adott földrajzi helyen valaha élt népek ma fellelhetõ zenéjét, a keleti klasszikus- és népzenéket, egyértelmûen feltûnik, hogy egy olyan erõs kultúra hatása alól egyetlen ott élõ kultúra nem vonhatta ki magát. Az összefüggések, a hatások és a közös alapok ismeretében fellebbennek a finom részletekben rejlõ titkok. Felvetõdik a kérdés, hogy ha erõs õsi kultúrák éltek egymás mellett, akkor kinek a zenéje kire volt hatással? Ha csak nem minden letaposó erõszakos kultúráról van szó, akkor a hatás kölcsönösen jelentkezik. Ha ez így igaz, márpedig a történelem igaz, és elmásított változata egyaránt megerõsíti, hogy az akkori, egyazon területen élõ kultúrák inkább kiegészítették és megtermékenyítették egymást, mint kiirtották. Leszámítva a vallást, mert abban sohasem volt egyetértés. Kutatások nélkül is állítható, hogy a keleti zenék mai formái egészen mások lennének, ha magyarok õsei nem éltek volna azon a területen, miként fordítva is igaz, a magyarok zenéje is egészen más lenne, ha nem lett volna oly sokféle hatás. Az õskutatások azonban még messzebbre visznek. A távol-keleti zenékkel való rokonság még többet is mutat. Azt mindenekelõtt, hogy a makámszerû zenei rendszerek még régebbi keletûek, mint azt feltételezhetnénk. Az indiai klasszikus zene olyan idõtávlatból merül fel, ami egybe esik az õseink kultúrájának idejével. A zene egy olyan univerzális átjáró a múlt és jelen között, ami nem felejt. Bár az elmúlt ezer esztendõ alatt csaknem mindent elfelejtettünk, a zenekultúránk legõsibb rétege immár csak töredékeiben tapintható ki. Minden eleme megvan, csupán össze kell gyûjteni és össze kell rakni. Ezek után felvetõdik legizgalmasabb kérdés, hogy milyen lenne most a zenénk, ha õseink nem jöttek volna el a Kárpát medencéig, hanem mondjuk valahol Közép-Ázsiában maradnak és telepednek meg? Mindenek elõtt, az 1500 évvel ezelõtti zenénk képezte volna alapját egy nem létezõ mainak. Az õshazában való maradás esetén az azt követõ évszázadokban megmaradt volna volna a városiasodott magasabb civilizáltság, ami törvényszerûen maga után hozza a kultúra fejlõdését, a hagyományok rétegzõdését és megõrzését. Ilyen körülmények között megmaradhatott volna egy távoli idõk õsi gyökereibõl kinõtt, a mai makámmal rokon hangszeres zene és elõadásmód. Erre a mai Ujgurok lehetnének példa azzal a megjegyzéssel, hogy az iszlám erõs hatása rányomta bélyegét klasszikus zenéjükre. Fontos felismerés, hogy a hozzánk képest legkeletebbre élõ csángó magyarok koboz zenéjében felismerhetõen minden együtt van ahhoz, hogy fel lehessen belõle térképezni milyen is volt a hangszeres zenénk ezer évvel korábban. Összességében azonban a magyarság eddig feltárt, jelenleg ismert zenéjében is együtt van mindaz a hagyomány, ami valamikor alapját képezte egy magasan fejlett hangszeres keleti típusú zenekultúrának. A tartalma a népdalokban fennmaradt. A népzenénk, különösen annak díszítésmódja, sokat elárul a ráhatásokból. Ha meghallgatunk egy öreg erdélyi népi énekest, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a nem temperált hangrendszeren belül énekel, és a mikrotonikus hangok a díszítésben és a dallami hangokban is jelen vannak. Ez mindenképpen a keleti zenék sajátossága. Az eredeti rögtönzéses, variációs elõadásmód továbbá annak átörökítõ rendszere töredezett szét és tûnt az idõk homályába. Maga az önmagát éltetõ rendszer szakadt szét. A mélyebb zeneiség csupán a népi zenekultúrában maradt fent, de zenei rendszerének az átörökíthetõ része, az elõadásmód a mélytudatunk homályába enyészett. Ez a rendszer felidézhetõ, újra összerakható, csupán kutatni kell utána kívülrõl és belülrõl egyaránt. Ha a szellem szintjén valami meg akar születni, az elõbb utóbb megjelenik az anyagi világban valamilyen formában mindenféle tudatos beavatkozás ellenére is és évezredeken át is mindent túlél. Az igazi zene ilyen természetû. nem lehet belefojtani a lélekbe.

Mi a makám?

A keleti zenekultúra részeként ismert makám valójában iszlám eredetû mûzene. Maga a szó "helyet" jelent, ahol szertartásokat végeztek. A perzsáknál ugyanezt a tartalmat a dastgah szó hordozza. A szónak a mi esetünkben a zenei jelentése a lényeges. Zenei értelemben már egy komplexebb jelentést hordoz. Többnyire egy adott zenei hangsorból belsõ szabályok alapján felépülõ zenedarabot, elõadásmódot, stílust jelöl. A makám, mint zenei elõadásmód és forma, a különbözõ kultúrákban, eltérõ körülmények között is kialakult eltérõ formában. A zene mindig is fontos része volt mindig is a szakrális tevékenységeknek, szertartásoknak. Életmódtól és kultúrától függõen, mindenütt kissé másként. Utazó, vándorló, nomád népeknél csupán népzene alakult ki. A maqám mindig magasan kimûvelt, kifinomult, letisztult hangszeres udvari zeneként mutatkozik meg.
Az uralkodó udvarokban optimális körülmények között iskolát is teremtettek, így a rendszer, mint klasszikus zene öröklõdhetett tovább. Más helyeken sokkal inkább rituális, szertartászene volt, és még ma is az, mely mélyen beépült a klasszikus, hagyományos kultúrába. Kialakulását, terjedését nagyban befolyásolta, segítette az iszlám vallás. A makám tradíció nem egyenlõ az iszlám vallási zenével, de ahol az iszlám megjelent, ott megjelent az a fajta udvari zene is, amit makámnak neveznek. A Makámról általában ma már sokat lehet tudni, web lapok tucatjai foglalkoznak kimerítõen az arab, perzsa és egyéb közép-ázsiai makámokkal. A makámokról szóló adattárak azonban többnyire annak formai megjelenésében látható tulajdonságok összességét gyûjtik össze és azokkal töltik meg a makám definícióját.

Zenekutatás régészeti módszerrel: összetört és szétszórt darabok újra összerakásával

A mintegy 2000 évvel korábban létezõ õsmagyar zenekultúra körüli kutakodás igyekszik szigorúan zenei, és zenetörténeti és mûvészetet síkon maradni, de elkerülhetetlenül érint más témaköröket is. Ha az ember csak zenetörténeti kutatásokat folytat, akkor is ellentmondásokba botlik, csupán azzal, hogy a kutató más népek zenéit és azok történetét igyekszik átlátni. Régmúlt korok történései megfejthetõk vagy kirakhatók, mint egy kirakó játék. Még szemléletesebb, ha azt mondom, hogy egy régész a szétszórt, töredezett cserép darabokból össze tud rakni egy korsót, csupán attól, hogy tudja, milyen egy korsó. Szétszórt, eltöredezett, de egymásba beépült rendszerek újra összerakhatók ismerve azokat a rendszereket, amik magukba foglalták. Ezt kíséreltem meg a Modern Magyar Makám zenei album létrehozásával, mint egy letûnt kor népe kollektív tudatának felidézésében a zene segítségével. Az elfeledett kultúrának fenti módon történõ összerakása a zenekutatásban is mûködik. Létezik egy út a legõsibb zenei emlékek feltárásához. 6000 év zenei emlékei több forrásból is hozzáférhetõk, felidézhetõk,l intuitív módon. A kollektív zenei emlékezet hozzáférésével felidézhetõ és újra összerakható a rendszer. Az õsi sámánok ismerték ennek technikáját. A zene legrégebbi emlékeinek felhozására egy sajátos, beavatottak által elérhetõ technika nyújt lehetõséget. Egy bizonyos intuitív tudatállapotban, az ember õsi kollektív tudatából való emlékek jönnek fel. Alkotó emberek, írók, kreatív muzsikusok rendelkeznek ezzel a "belsõ idõutazó" képességgel. Eredményét tekintve biztosabb és pontosabb, mint a könyvtári kutakodás. Õseink zenéje valahol az Akasha krónikákba bevésve is létezik, de mélytudatunkban, a távoli múltban, a beavatottak részére a jelenben is hozzáférhetõen. Lelkünk mélyén még mindig ott él az Õs-kelet, miként arra Kodály is rámutatott. Minél mélyebben merültem el az õstörténetünk sorai között, annál inkább éreztem, hogy mi a dolgom mindazzal a tudással, tehetséggel, amit kaptam, amivel oly hosszú utat bejártam a zenében. Most itt állok egy szédítõen távoli idõtávlat egyik szélén, valahol egy még bevégzetlen közepén, egy új út kezdetén és azon tûnõdöm, hogy kapok-e elegendõ jelzést az õseim idõkön túli üzeneteibõl, melyek segíthetnek, hogy bejárjam az utamat és összerakjam a töredékeket, amit õseink hangok formájában hagytak ránk. A munkát elkezdtem, és már vannak tovább hagyományozható eredmények. A célom nem csupán zenedarabok felidézése és bemutatása, hanem az õsi zenei rendszer, az elõadás módnak a feltámasztása. Most itt áll a rendszer újra felépítve, megvannak az alapjai. Itt a lehetõség, hogy tovább fejlesszük, gazdagítsuk és általa újra megmerítkezhessünk a zenélésnek e mágikus õsi formájában. Innentõl azonban nagyon nagy hittel, szeretettel és reménnyel kell ápolnunk, mert nem csupán egy fizikai világban manifesztálódó zenei jelenség, hanem egy mélyebben gyökerezõ szellemi hagyaték. Egy õsi zenei rendszer attól él, hogy mûvelõi a hagyomány mentén, a lényeg mindenkori megõrzése mellett gazdagítják, formálják, de mindenekelõtt belsõ lényüket hozzáadva személyesítik meg azt. Nem oktatják, hanem tovább adják, nem intézményesítik, nem akademizálják, nem merevítik meg, hanem mûvelik és gyakorolják. A hagyomány a lélekben gyökerezik, nem az intézményekben. Ez az egyetlen garanciája, hogy tisztán és megtámadhatatlanul élhessen tovább ez az elõadásmód, mint hagyomány. Az én generációm már fáradt, eltévelyedett és alkalmatlan, hogy tovább vigye ezt az õsi elõadásmódot, a fiatalokra kell támaszkodnunk, figyelnünk kell õket és kiválasztani azokat, akik méltók lehetnek az õsi kultúra továbbvitelére. Be kell avatni õket, és rájuk kell bíznunk ezt a kulturális hagyatékot. A Modern Magyar Keleti Zene rendszerezi az elõadásmód belsõ, alapvetõ szabályrendszerét, valamint megmutatja a legfõbb keleti és ázsiai zenei hatásokat. A Modern Magyar Keleti zene project egy tovatûnt zenei múltat, vázol fel, melybõl hallható, hogy akár ilyen hangszeres zenénk is lehetne, ha most nem a Kárpát Medencében lennénk…..

Az Ujgur forrás

A kutatás kezdetén az elsõ és legfontosabb volt megtalálni a kiindulási forrást. Egészen konkrétan azokat a távoli rokonainkat, akikkel származásilag és kultúrálisan is kimutatható rokonságunk van. Ezek egyike az Ujgur nép. Õk maguk is õsi rokonaiknak vallják a magyarokat. Kína nyugati tartományában, Hszincsiangban élnek, mint többségi õslakosság, az ujgurok nyelvén Kelet - Turkesztánban. Az ujgur nép Ázsiában is õslakosnak számít, nemcsak Kínában. Eredetük a távoli múltba tekint vissza. Az ujgurok egy részének Európába vándorolását is számon tartja történelmük. Az ujgurok a mai napig számon tartják a magyarságot, mint távoli rokonukat. Bár az ujgurok késõbb felvették az iszlám vallást, ennek ellenére zenéjük valamelyest megõrizte az õsi f elemeit. Zenéjük sokat változott az évszázadok folyamán, de az makám forma sértetlenül él és létezik. A zenéjüket õk maguk "muqam"-nak nevezik. Ez a szó náluk több tételes zenedarabot jelöl. Hangzásra majdnem megegyezik az arab "helyet" jelentõ makám szóval jelentése azonban náluk kizárólag zenei értelmû.

Az Ujgur Makám

Az Ujgur makám legkarakterisztikusabb formája a 12 tételben elhangzó darab. Ezt 12 makámnak is nevezik, (On Ikki Muqam). A 12 tételes forma története a XVI. Századra nyúlik vissza. Ezek a darabok mind karakterisztikusak, jellegzetesek, modális hangkészletben, melódia fordulatokban és modulációkban gazdagok. Egyaránt találhatók vokális és hangszeres darabok közöttük.
A Közép-Ázsiai türk népek nyomát kutatva megállapítható, hogy az Ujguruk zenéje sok hatást szintetizált magában a Perzsa/Arab makámból, ugyanakkor a Han-Kínai és a mongol zenei hatás is kihallik a darabjaikból.Zenéjükben hallható egy modális állandóság, azonban a moduszok belsõ variációival átmeneti modulációk jönnek létre. Az Ujgur terminológiában a muqam (néha mugam) szóval azonban egyfajta vezetõ elvet is jelölnek, aminek mentén épül a darab az elõadás folyamán.
Meghallgatva néhány ujgur zenét, éneket vagy hangszeres darabot, nyilvánvaló hasonlóság tûnik fel a magyar népzenével, amiben organikusan keveredik az arab és az említett kínai hangzás is.

Az Ujgurokról

Xinjiang (ejtsd: hszincsiang) jelenleg is egy autonóm terület Kína legkeletibb részén. Kínai-Turkesztánnak is nevezik. Az Ujgurok földjén a városok oázisszerûen helyezkednek el az egyébként eléggé kietlen vidéken, hatalmas távolságokra egymástól. Egészen az utóbb évtizedekig csak sivatagi módszerekkel, tevével lehetett közlekedni. Mára az élet egészen megváltozott és bizony a globalizáció jelei ott is megmutatkoznak. A régi békeidõkben kereskedelmi konvojok látogatták az Ujgurok földjét, és a Selyemúton át jutottak ki és be különféle árucikkek, nem utolsó sorban a kultúra is. A X. században felvették az iszlám vallást és azon belül is a szufizmus volt nagy hatással kultúrájukra.

Elméleti háttér

A keleti népzene és udvari zene

A keleti világban is elkülönülnek a nép és az uralkodó udvarok zenéi. Sok esetben azonban a különbség nem oly nagy, mint azt itt nyugaton megszoktuk. A népzenét erõs és tiszta formák tartják egyben, belsõ szerkezete mint természeti törvény intuitíve merült fel az emberek tudatában, így úgy is tekinthetõ, mint a természet törvényei által formált muzsika. A keleti mûzene hangzásában és változatosságában rendkívül gazdag. Kialakulásukat tekintve az indiai klasszikus (raga) zenék vagy az ázsiai és észak-afrikai arab makám zenék mind egyetlen közös forrásból erednek. Ha visszatekintünk az õsi idõkbe, akkor azt feltételezhetjük, hogy a népzene és az úgynevezett mûzene között nem volt oly nagy különbség, hiszen a késõbb kialakult zene az õt megelõzõ zenébõl táplálkozott.
A népzene a saját kulturális szférájában mindenki számára hozzáférhetõen jelen van. A keleti uralkodók udvaraiban foglalkoztatott zenészek, zeneszerzõk tevékenysége egy kitüntetett, hozzáértõ, beavatott és mûvelt környezetben zajlott. Az udvari muzsikusok és zeneszerzõk anyagi háttere biztosított volt ezért ihletüket áthatotta az elmélkedés, a folyamatos tanulás, a zenei szabályok tudatos alkalmazása, így zenéik koncepcionálisakká váltak. Példa erre a mesterségesen kialakított és rendkívül bonyolult zenei hangrendszerek alkalmazása. Ilyen bonyolult zenei rendszerek a népzenében nem alakulhatnak ki, mert azt tisztán természeti erõk tartják egységben. Az udvari zenék hagyományozódása is a tanulásban megnyilvánuló beavatáson a szabályok elfogadásán és alkalmazásán alapul. A szabályok csak mesterrõl tanítványra öröklõdnek. A környezettõl ily módon való elhatárolódása biztosítja a tiszta átörökítést. A ma is élõ makám hagyománya mára akadémikussá vált, és a legmagasabb szintû zenei intézményekben tanítják. További különbség, hogy míg a népzenének nincs írásbelisége, addig például a ma is létezõ makámoknak van. A népzene a kollektív emlékezet zenei lenyomata, zenei anyaga, kötött, adott, szerzõje nem ismert. A perzsa és arab makám, az indiai rága komponált mû, mint klasszikus zenedarab, szerzõje ismert. A Magyar Keleti Zenének ezzel szemben csak a szerkezete kötött és adott, a zenei tartalma kreatív módon tölthetõ bele a kész formába. A Magyar Keleti Zene esetében a komponista nem a darabot rögzíti le, hanem annak belsõ szimmetriáit. A komponista egyben elõadó is volt. Jó szó lehetne erre a "komprovizáció", melyben kifejezésre jut a tudatos és a spontán jelleg is. Ma ehhez hasonló elõadási mód a jazz, ahol a formát a téma (jazz standard) harmónia patternje és az elõre megírt vagy megállapodott ütem periódus szám biztosítja, a tartalmat a hangszeres játékos teszi bele többé vagy kevésbé szabad, improvizatív módon. A népzenék erõs, mindenkor jelenlévõ formai princípiumai ezért minden kulturális életközösségben elõbb utóbb megjelennek. Népeket, kultúrákat le lehet söpörni erõszakos háborúkkal, vagy mai modern kíméletes politikai és gazdasági ellehetetlenítéssel a térképrõl, azonban a lelkisége és az azt megjelenítõ zenei formái akkor is ott élnek a mélyben, még ha a lombozatát ki is irtották a felszínen. A ma is élõ makám és rága egy ilyen hírnöke az õsi univerzális zenei formák jelenlévõségének és erejének. Folytonossága egyben azt is elõre vetíti, hogy lesznek újabb makámszerû zenei megjelenési formák, amiket talán másként fognak majd nevezni. Idõvel az eddig ideiglenesen eltûnt keleti zenei kultúrák újra fognak éledni az õsemlékezetbõl. Az alábbi táblázat szemlélteti a népzenék és a mûzenék különbségeit, melyek egyaránt érvényesek a keleti és a nyugati világ zenekultúráira.

A népzene és a keleti mûzenék zenék összehasonlítása

Tulajdonságok Népzene Makám/Rága
Eredet a kollektív emlékezet kollektív és individuális emlékezet
Funkciója hétköznapi élethez tartozó szélesebb közösségi és személyes igényt elégít ki jeles alkalmakhoz tartozó szûkebb közösségi igényt elégít ki
Jelleg népi klasszikus, mûvészi
Vallási kötõdés nem jellemzõ jellemzõ
Elõfordulás, kialakulás emberi lélekközösségekben urbanizált udvari kultúrákba
Terjedése lélekközösségekben hagyományozódik uralkodói udvarokban, gyakran vallási kultúrákkal együtt hagyományozódik
Földrajzi elterjedtség globális Távol-Kelet, Ázsia, Észak-Afrika
Átörökítés apáról fiúra, anyáról leányra mesterrõl tanítványra, újabban intézményes képzésben
Szerzõség ismeretlen ismert
Írásbeliség nincs kezdetben nem volt, késõbb lett
Elõadó személye bárki csak képzett, kiválasztott muzsikus
Elõadói szint mûkedvelõtõl a magasabb szintig magas mûvészi színvonal
Elõadásmód spontán elõkészített, kidolgozott
Jellemzõ mûfaji forma dal Kompozíció
Zenei összetettség egyszerû, versszakos összetett, koncepcionális, több tételes mû
Viszonyultság természethez, életmódhoz kötõdõ kultuszhoz kötõdõ
Architektúra hangsorokból épülõ egyszerû szerkezet összetett hangrendszerekre és formai szabályokra épül
Átfedések kezdetben csak népzene volt a kezdeti mûzenék is a népi ihletbõl táplálkoztak


Az õsi magyar keleti zene szabályrendszerérõl

Az õsi Magyar Keleti Zenének eddigi ismereteink szerint nem volt írásbelisége. A zenedarabok a hangok belsõ rendszerének ismerete által azok lelki hatásmechanizmusának ismeretében és élõ gyakorlásában formálódtak meg. A hagyományozás beavatott muzsikusok feladata volt. Az említett történelmi események miatt õseink kultúrájában a hagyományozódás folyamata megszakadt és jelenleg egyedül az igen gazdag magyar népzenei dallamkincs õrzi az õsök kollektív emlékezetében az õseink keleti zenéjét. Mivel õseink zenéi is egy nagyobb még régebbi forrásból valók, így az egész keleti világ zenekultúráját kell átlátni. A cél intuitív módon feltárni azt a minden fontosat magába foglaló és megtartó zenei rendszert, mely magán viseli minden tipikus vonását a keleti zeneiségnek, ami kompatibilis a ma létezõ keleti zenékkel, és az elmúlt 100 évben feltárt magyar zenei hagyományokkal is. Az õsi zeneiség kutatáshoz kezdetben a makám hagyomány tanulmányozásán keresztül vezetett az út, mára azonban tovább kell tekinteni és lépni. Az õsi zeneiség feltárásához az egész keleti világ zenekultúráját alapul kell venni. Minden keleti zene õt jellemzõ formai és hangzási szabályokra épül. A feltételezett Magyar keleti Zene is eképpen éült fel. A szabályrendszert külön fejezet taglalja részleteiben. Most itt csak általánosságban szólok róla. A zene elõadásához megvannak a legfontosabb szabályok, amelyek hosszú idõre biztosítják az átörökítést, ugyanakkor kreatív keretet biztosítanak az elõadónak, hogy a biztosított szabadság birtokában egyéni módon személyesítse meg a zenedarabot. Feltételezhetõ, hogy az õseink keleti zenéje szoros kapcsolatban állt a népzenével, így annak anyaga mindenkor gazdag melodikus keretet, táplálkozási forrást biztosít számára. A több évtizedes tapasztalat és zenei gyakorlat után megfogalmazott szabályrendszer bizonyára számos ponton különbözne a feltételezett õsi zenei rendszertõl, azonban jelenlegi formájában is biztosítja a formai építkezés szilárdságát, határait, irányait és lehetõségeit, a variációs technika, a díszítés valamint az improvizálás szabadságát. Ebben a zenei rendszerben, esztétikai keretben, elõadásmódban a népzenei anyag újra egy olyan élõ mûvészetté válhat, amely õrzi a több ezer éves hagyományokat és mely egy felsõbb esztétikai, mûvészeti szintre emelkedve innentõl sokkal inkább klasszikus zenei rangban és minõségben élne tovább. Ez a játékmód komoly tanulást, de fõleg állandó gyakorlást igényel, a szabályok elfogadását és elsajátítását. A szabályok biztosítják a hagyományozódó mag megõrzését, és biztosítják a változás, a fejlõdés és a megújulás lehetõségét is.

Kelet és Nyugat szintézise a Modern Magyar Keleti Zenében

Ha tovább akarjuk gondolni a keleti hagyományon alapuló zenei elõadásmódokat, akkor semmiképpen nem tekinthetünk el a nyugati zenét jellemzõ polifóniától. A polifóniában, azaz többszólamúságban keletkezõ, a harmóniák oldásában kötésében érezhetõ feszültség az összhangzatokban (akkordokban) ragadható meg. Bartók a zenéjében nagyszerû szintézist valósított meg a keleti pentatónia és a nyugati kromatika között, bár mindezt temperált hangrendszerben.
A Modern Magyar Keleti Zenében alkalmazható kreatív zenélési mód nem csupán lineáris, polimodális, hanem polifónikus is lehet. A szabályok lehetõséget adnak arra is, hogy adott harmónia szerkezet képezze a polifóniát. Különösen érdekes és kreatív lehetõséget ad a bartóki tengely rendszer alkalmazására, beleértve az általam már korábban kidolgozott kiterjesztett (para-, hypo- és meta-alfa) természeti szimmetriákon alapuló harmónia rendszert is. Szabályok határozzák meg, a temperált és nem temperált hangrendszer használatát. Közismerten a polifónia csak a temperált hangrendszerben használható. Egy darab egy-egy részeként a temperált és nem temperált hangrendszer használható, de összekeverve sohasem. A szintézis sohasem anyagi síkon jelent összeolvadást, hanem mindig és elõször is primordiális síkon. Annak megtörténte után manifesztálódik a fizikai világban is. A magyar zenének következésképpen van egy szellemi küldetése is: a két nagy pólus, Kelet és Nyugat szintézise.

A keleti zene, mint univerzális zenei forma

Vajon mi lehet az oka, hogy ma a XXI. Század elején még mindig vannak több ezer éves élõ zenei hagyományok, melyeket nem tudott kikezdeni sem az idõ, és nem tudott lemosni a történelem sem. Valamiért keményen ellenállt a tõle idegen hatásoknak is, és bár ma is változik, belsõ lényege, univerzalitása változatlan. A forma állandó, csupán a tartalom változik. Miként a metafizika, a misztika ismeri a szellemi síkon létezõ "õsembert" (Atman), a Primordiális Embert, mint minden emberi entitás eredeztetõjét, eképpen ehhez hozzátartozik annak primordiális zenéje is. Minden ember által intuitive alkotott, szellemébõl felhozott zene ebben az õsi primordiális zeneiségben gyökerezik. A mai is ismert és még élõ õsi keleti zenei hagyományok mind errõl a primordialitásról tanúskodnak. Hogy például a makám Pakisztántól Marokkóig miért van jelenleg is élõ hagyományként jelen, annak okai is ebben keresendõk. A fizikai világunkban az ember lelkén át kultúrájában manifesztálódó õsi zenei formák, mind az emberi lélek primordialitását hordozzák, annak folytonosságáról, idõtlenségérõl, annak mindenkori és örökkévaló jelenlétérõl tanúskodnak. Az évezredeken keresztül ívelõ zenei formák ezért kikezdhetetlenek, bár elhalnak ugyanakkor egy új formában lényegük megtartása mellett újraszületnek. Természetükbõl adódik, hogy kiirthatatlanok, mert princípiumuk nem az anyagi világban gyökerezik. Tiszta megjelenésük az emberben felidézi a világgal való szakrális és rituális kapcsolatott. A muzsika megfelelõ kultúrában és környezetben, elkerülhetetlenül megnyilatkozik az ember számára.

Improvizáció a Magyar Keleti Zenében

A legtöbb ember számára, még a magasan képzett klasszikus muzsikusok számára is az improvizáció egy misztikus dolog. Az improvizációs képesség beavatottság kérdése, ezen kívül egy olyan született adottság, ami csak keveseknek adatik meg. Az improvizáció sokkal inkább egy ösztönös spiritulis intelligenciát igényel, mint racionális intelligenciát. Csupán szorgalommal és jó fejjel valami másféle improvizációt lehet tanulni. A variációk és lehetõségek sokaságát meg lehet tanulni, be lehet õket gyakorolni, de az már valami más. Az igazi improvizációban a készen meglévõ primordiális zenét emeljük át a fizikai valóságba. Ez kizárólag eltökéltségben, állandó gyakorlat és folymatos beavatódás útján lehetséges. A beavatódás itt az emberi lény megtapasztalásaira épülö szeelemi épülését jelenti. Mára az improvizációnak többféle alkalmazása is kialakult. Õsidõk óta létezik a keleti zenei rendszereken belüli korlátok közé szorított improvizáció, egyfajta variációs technika, mely kizárólag dallami irányban zajlik, szemben a mai jazz gyakorlatában kialakult a harmóniák fölötti ugyancsak igen szigorú és fõleg tudást és gyakorlatot igénylõ improvizációs technikával. Hogy miért fontos az improvizáció, arra a következõ sorok adnak választ. A Hamvas Béla által "misztikus intuíciónak" nevezett tudatállapotban megvalósuló szabad, korlátok nélküli improvizáció az egyetlen módja az õsi zenei emlékezet hozzáférésének. Az improvizációval férhetünk hozzá a "zenei Akasha Krónikához". Az improvizációban minden zenei élmény képes feljönni, amit entitásunk valaha is megtapasztalt. A mély improvizációt kísérõ teremtõ lelki állapot hasonló a regresszív hipnózishoz, legalábbis zenei képeket, emlékeket képes felhozni õsidõk mélyérõl. Éppen ezért a legtermékenyebb és legorganikusabb komponálás az improvizáció közben valósulhat meg. Milyen csodálatos lenne ezt Bachtól és Bartóktól is megkérdezni…! Az improvizáció biztosítja az állandó táplálkozást. A Modern Magyar Keleti Zene szabályai lehetõvé teszik, hogy választhassunk az alkalmazott improvizációk között. Lehetséges egyszerû díszítéses variáció, lehetséges trichordok vagy tetrachordok variációinak szabad alkalmazása, továbbá lehetséges az akkordok és melódiák szabad improvizálása és mindezek együttese is. Egy bizonyos gyakorlat és tapasztalat után a szabályok beépülnek az elõadóba, alkalmazásuk ösztönössé válik, és ez mellett teret nyit a tudatos elemek számára is, ahol a szabadság teljességgel kibontakozhat.