A Modern Magyar Keleti Zene szabályrendszere

Untitled Document

Tartalom:

1. A Modern Magyar Keleti Zene szabályrendszere
1.1. Formai építkezés szabályai
1.2. A formai szerkezet
1.3. Az eddigiek összefoglalása

2. Tonális szabályok
2.1. Hangkészlet és modusok
2.2. A mikrotonikus hangok

3. A melodikus variáció szabályai
3.1. I. variációs csoport
3.2. II. variációs csoport
3.3. Poláris variáció
3.4. A hang által bejárt út egyik hangtól a másikig

4. Írásbeliség

5. Elõadásmód-"komprovizáció"

6. Szakrális jelleg

1. A Modern Magyar Keleti Zene szabályrendszere

Formai szabályok és Tonális szabályok

A formai szabályok biztosítják az erõs formai struktúrát, ugyanakkor nagyfokú szabadságot engednek a kreatív kifejezésnek.

A tonális szabályok biztosítják a zene belsõ sejtjeinek a kialakítását.
Az elõadásmódban a melodikus építkezés és variáció némileg hasonló a perzsa-arab makám típusú zenei gyakorlathoz, azonban több ponton eltér attól. A makámban is trichord, tetrachord, vagy nagyobb skálarészek variálása történik. Lineárisan, melodikusan építkezõ zene, tipikusan keleti.
A típustól függõen lehet pentatonikus, diatonikus, sõt az egész kromatikát magában foglaló képzõdmény. Bármely hangsor használható a zenei folyamatban.

1.1 Formai építkezés szabályai:

Az elõadás során felhangzó darab egy magas szinten rendezett improvizáció. Az elõadott darab 10-13 kb. egy-két perces variációkból áll össze, a részek között megfelelõ hosszúságú elválasztó szünetekkel. Ez a szerkezet azt az érzetet kelti, mintha az elõadó 10-13 rövid dalt mutatna be jól összeválogatott sorrendben, ívet adva az elõadott zenedarabnak, ebbõl következõen az elõadott darab hossza 15-20 perc körüli is lehet.
Az egymás után következõ variációk eltérnek hangnemben, karakterben, tempóban. Ezzel a szerkezeti formával a darab hossza ellenére sem lesz terjengõs, áttekinthetõ marad, állandó izgalomban és várakozásban tartva a hallgatót.

Az alábbiakban a variációk felépítésének formai szabályait és lehetõségeit mutatom be:

1.2. A formai szerkezet

A Modern Magyar Keleti Zene legfontosabb része maga a bevezetõ rész. Ez hozza létre az alapvetõ hangulatot, és ebben valósulnak meg a legerõsebben ható belsõ hatások, itt tûnik elõ a darab karaktere. A továbbiakban ezt mutatom be:

I. Bevezetõ rész

I.1. Variációk az alsó oktávban: A darab két vagy több trichord, vagy tetrachordban esetleg pentachordban variálódó, bevezetõvel kezdõdik néhány rövid variációban. Az õsi zeneiségben a hangoknak mindig voltak kozmológiai vonatkozásuk, azaz a kozmosszal összhangban álltak. Ezt az elvet is alkalmazza a jelen zenei szabályrendszer, melyben bizonyos hangok égitestekhez vannak rendelve. A hangsor alaphangja a Föld- hang, a dallam fejlesztése két másik kijelölt hang a Hold- és a Nap-hang körüljárásával körülírásával valósul meg, mintegy zenei párbeszéd formájában. ( A Föld szól a Naphoz, a Hold szól a földhöz, stb). A bevezetõ mindig lassú, szabad ritmusú, a csend és a hang egyenrangúságát, egymásrautaltságát igyekszik reprezentálni. Hasonlóan a perzsa, arab makámok szakaszosan idõnként meg-megálló bevezetõ részeihez. Hossza a játékosra van bízva, 3-4-5-6 különféle körülírást lehet alkalmazni.

I.2. Variációk a felsõ oktávban: Ezután a felsõ toktávban történik meg hasonló néhány rövid variáció. Közöttük szünetek vannak, aminek hosszúsága a játékosra van bízva. A felsõ oktávban játszott variáció hosszúsága kb. az alsóban játszottnak felel meg. A Hold-hang és a Nap-hangok helyét a skálában az adott napszak határozza meg. Ezt egy külön tanulmány fogja részletesen taglalni.
A Hold- hang, a Nap- hang vagy a Föld- hang körülírása valójában egy zenei sejt felépítését jelenti. A zenei sejtek rendszere képez majd egy magasabb szintû szerkezeti formát.

I.3. Elválasztó híd építése: A fenti módon variált hangkészletbõl keltett hangulat után következik egy elválasztó híd képzése, ami a két tetrachordba belenyúló hangokkal történik. A híd építésére nincs külön szabály. A fontos az, hogy egy hangulatilag jól elkülönülõ résszel elválasszunk egymástól két tonális részt. Ez eltérhet a skála tetrachordjainak hangjaitól olyannyira is, hogy minden olyan hang felhasználható benne, ami az elõzõ tetrachordokban nem fordult elõ. Ezzel átmeneti moduláció, sõt 12 fokú kromatika valósulhat meg. Az összekötõ híd ugyancsak 2-3-szor fordul elõ különféle variációkban. A variációk között szünetekkel.

A szünetek segítik a hallgatót a megértésben, a csendben való feloldásban, a játékost pedig a következõ részhez való elõkészületben. A csend nagyon fontos, egyenrangú a hanggal. Ez minden esetben a Yin és Jang elvét testesíti meg. A ritmus teljesen szabad.

I.4. A variációk kiterjedése: A variációkban használható két külön hangsor is, melyben a felfelé tartó dallamban az egyik skála, a lefelé tartó dallamokban a másik skála hangjait használjuk.

I.5. Hosszabb csend választja el a következõ részt: A két tetrachord és az azt összekötõ híd variációja után van egy hosszabb, az elõzõknél észrevehetõen hosszabb szünet.

I. 6. Szabad variációk: Ezt követõen egy mindkét tetrachordot, valamint a hidat is szabad variációban kifejtõ variáció következik. Fontos, hogy az elõzõekben tárgyalt mozgások legyenek logikai kapcsolatban egymással, legyenek szimmetriák, tükörképek, felhívások, válaszok, sok-sok díszítéssel, hasonlóan az indiai vagy arab zenei gyakorlatban hallhatókhoz. A ritmus még mindig teljesen szabad.

Ezek után kezdhetõ egy újabb skála bemutatása és kifejtése. Ha ezt válassza a játékos, akkor itt több egymástól különbözõ tetrachord és híd bemutatásával gyakorlatilag egyfajta moduláció történik, kihasználva a 12 hangot.

Ezzel a bevezetõ rész befejezõdött és egy az elõadóra bízott hosszúságú szünet, vagy szünet nélkül is folytatódhat a következõ tétel. A fent bemutatott szabályok nem merevek, sokkal inkább ajánlások, melyek az elõadó tapasztalatára és ízlésére van bízva, hogy mikor hogyan mennyit alkalmaz belõlük.

II. Ritmikus rész

II.1. Ritmikus rész felépítése: A következõ rész egy melódia ritmikus kifejtése, mely épülhet az elõzõ részben bemutatott hangkészletbõl,. Ez akár egy népdal is lehet, ami rokonságban áll az elõzõ rész hangkészletével. A kvintváltós magyar népdalok erre azért is nagyszerûen alkalmasak, mert a kvintváltós szerkezetük közvetlen rokonságban van az alsó és felsõ tetrachordban való variációkkal, valamint a tengelyrendszer Tonika-Domináns feszültség elvével.

II.2. Ritmus fajták: A dallam kissé eltérhet a hangkészlettõl, de nem lehet gyökeresen más. Ritmusa lehet páros, páratlan. 2/4,3/4, 4/4, 5/8, 7/8, 9/8, 11/8, stb.

II.3. Ütõhangszer belépésének helye: A dallam, azaz téma bemutatása után következhet a ritmikus keretek között történõ variáció, melynek hossza nincs pontosan megszabva és ezen a ponton léphet be például egy ütõhangszer. Idáig az építkezés nagyon hasonló az indiai klasszikus zenékben hallhatóhoz.

II.4. A zenei folyamat építésének további lehetséges irányai: Egy észrevehetõen hosszabb szünet után két irányba fejlõdhet tovább a zenei folyamat:

a. Ezt követõen következhet egy teljesen szabad improvizáció, ami magjában õrzi a darab tonális hangulatát, még ha attól jócskán el is távolodik. Ez a rész nem kötelezõ, csak a leggyakorlottabbaknak ajánlható.

b. A következõ rész több lehetséges alternatívát kínál: ezen a ponton visszatérhet a téma, a dal, a másik pedig, hogy egy új tételben másféle hangsorokkal és variációkkal, más hangnemben újabb variáció kezdõdhet. Ezzel létrejöhet több, kisebb-nagyobb tételszerû egység, melyek mintegy gyöngysor tartoznak egymásba és alakítják ki a darab ívét.

III. Befejezõ rész

A befejezõ rész, amit ugyancsak egy észrevehetõen hosszabb szünet után kezd a játékos, megegyezhet a bevezetõ rész szerkezetével, annak lehet tükörképe, azaz nem felépíti, hanem lassan visszafogyasztja a zenét és befejezi azt.

1.3. Az eddigiek összefoglalása

A fentiek egy viszonylag szabad, bár formailag kötött melodikus variációs gyakorlatot írnak le. A variálás nem egyenlõ a szabad, kötetlen improvizálással, azonban egy idõ után ösztönössé válhat és a variációk gazdag, azonnal megvalósuló ötletei által épülhet fel a darab. A variáció és a díszítés teljesen szabadon történik.

Ez az egyszerû formai szabályrendszer teszi a struktúrát erõssé és áttekinthetõvé, mintegy kisugározza belsõ logikáját. Ezzel sajátos esztétikai rendszert képez.
A szabály biztosítja azt a keretet is, melynek használatával a rendszer átörökíthetõ és hagyományozható.
A szabályok fõként a formát igyekeznek szabályozni, a tonális szabadság igen magas fokú.

Ez a zenei rendszer kompatibilis korunk nyugati zenéjének a kromatika és a polifónia irányába történõ vágyakozásával.

2. Tonális szabályok

A tonális szabályok ugyancsak ajánlások, nem akarják megkötni az elõadót, csupán leírják milyen lehetséges módokon történhet a variáció az improvizáció és a zene építkezése. A szabály lényege a hangi szimmetriák egy magasabb szimmetriába való rendezése. Nincs sok szabály, éppen azért, hogy egyensúly maradjon a kötött és kötetlen részek között. A sok szabály béklyóba kötné a játékost, és a zene organikus életképességét ásná alá. A Modern Magyar Keleti Zene kifinomultságra és a tökéletességre törekedik, de ugyanakkor nyitottságot hirdetõ élõ zenei gyakorlat, mert a játékos a darab megszemélyesítésével saját magát mutathatja meg benne. Van hasonlósága az élõ népdallal és a mai jazz elõadásmódjával is, hiszen mindkettõ univerzális bizonyos tekintetben természeti zenei megnyilvánulás.
A Magyar Keleti zenének nincs írásbelisége, abban az értelemben, hogy nem rögzíti le a darabokat kottában. Ennek elõnye az, hogy nem a hanganyag öröklõdik, hanem az elv. Ez adja a garanciáját, hogy tiszta és erõs maradhat és inkompatibilis idegen hatások nem tudják kikezdeni. Szabályrendszere több ponton is nyitott, hagyja, hogy az élõ zenei gyakorlat formálja azt.

2.1. Hangkészlet és modusok

A Modern Keleti Zene építkezhet bármilyen hangsorból, azonban a variációs gyakorlatba bevonja a kromatikus és szimmetrikus, distancia elven felosztódó hangsor készleteket is. Különös tekintettel a Bartóki rendszerrel is kompatibilis hangsorok, mint a fél-egész-fél valamint az egész-fél-egész szerkezetû hangsor a C Cisz Disz E Fisz G A Aisz C, valamint a fél- másfél, fél-másfél, továbbá a másfél-fél-másfél hangsorok: C Cisz E F Gisz A C és még ennek megfordítottja a fél-másfél-fél, azaz a C Disz E G Gisz H C

A fél-egész-fél hangsorból szimmetria megbontással képezhetünk tonálisabb hangsorokat. Ennek módja, hogy a skála valamely hangját kihagyjuk és ezzel azon a helyen egy kistercnyi "rés" keletkezik.

Példa: C Cisz Disz E Fisz G A Aisz C

Szimmetria megbontás után: C Cisz Disz E Fisz G A C

A fél-másfél-fél és a másfél-fél-másfél hangsorok pedig további egy hang hozzáadásával bõvíthetõek és ez által szimmetria elvonás történik, aminek eredménye egy tonálisabb hangzás.

Ezen hangsorok modális kifejtései is használatosak, sõt a hangsorok felezésével létrejövõ félhangsorok szintetikus kombinálása is használatos. Ez a néhány lehetõség már szinte végtelen számú variációkat tesz lehetõvé.

Hangkészlet

A keleti hangszeres elõadási gyakorlatban az alkalmazott hangsorok, modusok száma igen nagy. Szinte kimeríti az 5 és 7 fokú hangsorok minden lehetõségét. Kultúránként vannak azonban preferált modusok, amelyek mintegy karakterisztikus bélyeg fémjelzik az adott kultúrát.
A Modern Magyar Keleti Zene egyben ötvöz, és egyben szelektál is, mint minden klasszikus irányzat. Ötvözi keletet a nyugattal, és szelektál a zenei, történelmi hagyomány, a más kultúrák inkompatibilis befolyása és az elõadói gyakorlat szerint. Ezért a moll pentaton hangsor és annak modusai a legfontosabb hangi építõelemeket jelentik.

2.2. A mikrotonikus hangok

A keleti zenék, különösen az indiai klasszikus zenék, a perzsa-arab makámok egyik fõ sajátossága a mikrotonikus (SRUTI, COMMA) hangközök alkalmazása.
A Modern Magyar Keleti Zene hangzáskaraktere nem kifejezetten a mikrotonikus hangok alkalmazására épül, mivel igyekszik átjárót találni a nyugati temperált hangrendszerhez, ezért nem különböztet meg oly sok mikrotonikus hangot, mint a perzsa, az arab vagy a török. Leggyakrabban a temperált zenei félhang felét (25 cent), azaz szó szerint a negyed hangokat alkalmazza, idõnként természetesen mást is, ezt azonban szigorúan az érzésre bízza, nem igyekszik ezzel is feleslegesen bonyolítani a darabot és megkötni a játékost. A temperált hangrendszerhez való konvergálás már a nyugati zenei rendszer közötti híd megteremtését vetíti elõre.

3. A melodikus variáció szabályai

A Magyar Keleti Zene nem tartalmaz túl sok és bonyolult szabályt, az a kevés azonban mágikus módon, semmilyen más zenei kultúrához nem hasonlítható módon rendezi a hangokat zenei elõadássá.

A melodikus variációk lehetõségei: a melodikus variációnak végtelen lehetõségei vannak, azonban az alábbiakban bemutatok két karakterisztikus lehetõséget, melybõl a második újszerû és ismeretlen a keleti zenei gyakorlatban.

I. Hangsor vagy hangsorok kettéosztással történõ variációja a fõ hangok körülírásával

A 2.2. fejezetben tettem említést a hangsoron belül kijelölt fõ hangokról, mint
Hold- hang, Nap-hang, Föld-hang. Ezek közül a Hold és a Nap hangot maga a játékos jelöli ki magának, mint a körülírás vagy sejtépítkezés centrumát.

II. Centrumhangra való építkezéssel

3.1. I. variációs csoport:

Az alábbiakban feltûnik a négy égtáj neve, mely az õsi zeneiségben fontos kiindulópontot jelentett a földi lét és a kozmikus lét harmonikus kapcsolatában.


1. Két különféle tetrachord (skálafél) használata, kombinálása, mint az arab maqámban. A skála-felek az égtájakról kapták nevüket: az alsó tetrachord Délnek, a felsõ Északnak felel meg. Ezen belül a skála-felek nem rendelkeznek nevekkel, a zenei hangok azonosítják õket, ahogyan itt ábrázolva vannak.

Pl:

C D E F G A B C
South North

 

2. Négy különféle tetrachord használata, forgatása két oktávos terjedelemben. Itt már a további két égtáj is megjelenik: Az alsó tetrachord Kelet, a felsõ Nyugatnak felel meg. Ebben a variációs technikában a tetrachordok mozaikszerûen változhatnak.

C D E F G A Bb C
South North
G Ab B C D Db F# G
East West

3.2. II. variációs csoport

A II. variációs csoport a variáció egy másik lehetséges alternatíváját valósítja meg. Itt egy vagy két centrum hang köré épül a variáció, ami nem feltétlenül tonális középpont, sokkal inkább szimmetria középpont. Ebben a variációban nincsenek hagyományos értelemben vett hangsorok, itt a centrum hangtól lefelé és felfelé építésnek a lehetõsége áll fent.
A fõ szabály, hogy lefelé vagy felfelé csak ugyanazon szimmetriával lehet közlekedni, azaz adott hangtávolságokat lehet alkalmazni. A lefelé irányban kifejtett variációt a felfelé irányban történõ variáció követi és ez a periodikusan váltakozó variáció képezi a zenei történés gerincét.

1. Lefelé és felfelé ugyanazon szimmetrikus hangközökkel, egy adott centrumhangból való építkezés:

F G A Bb C D D# F G

2. Lefelé és felfelé ugyanazon szimmetrikus hangközökkel, egy adott centrumhangból való építkezés, de további két tetrachordokkal való variáció.

F G A B C D D# F G
G Ab B C C# E F

( Az 1. és 2. variáció teljesen kompatibilis Bartók aranymetszést alkalmazó és a természeti analógiákon és szimmetriákon alapuló kiterjesztett hangrendszerével.)

Egy példa: a 2. variáció váza félhanglépésekben kifejezve

2 2 1 2 2 1 2 2
1 3 1 1 3 1

A centrumhangos építkezésnek további variációja a két centrumhangú vagyis poláris variáció:

3.3. Poláris variáció

1. Két meghatározott hangtávolságra lévõ centrumhang alá és fölé épített szimmetriák

F# G A Bb C D E F G G#

Ugyanez félhanglépésekben kifejezve jól mutatja a szimmetriát:

1 2 1 2 1 2 1

Itt már két lefelé és felfelé épülõ bármilyen pentaton vagy diatonikus hangsor feszülhet egymásra, és variálódhat felváltva.

2. A lehetséges variáció itt máris kínálja magát. 4 különféle vagy diatonikus hangsor épülhet egymásra, és variálódhat felváltva.

F# G A Bb C D E F G G#
Db D E F G G# A# B

Ugyanez hangközökben kifejezve:

1 2 2 2 2 2 1
1 2 1 2 1 2 1

A Modern Magyar Keleti Zene elõadott darabja lehet rövid és egyszerû, lehet hosszú és bonyolult. A fent bemutatott tonális variációk bármelyike játszható, bármelyiket lehet kombinálni, ötvözni egymással a 6 variáció közül.

A fent bemutatott két példa ( I. és II.) csupán javasolt lehetõség, ezen kívül számos melodikus rendezõ elv alkalmazható.

3.4. A hang bejárt útja egyik hangtól a másikig

A keleti muzsikák zeneisége, a benne rejlõ hangulat és feszültség a hangok között bejárt útban rejlik. Tehát a játszott hangok többnyire, de nem kizárólagosan, az eljátszás pillanatában léteznek, de onnan lefelé vagy felfelé törekszenek bizonyos módokon. Az átmenet sokszor úgy hangzik, mintha díszítés lenne, de valójában a hang mozgását, életét juttatja kifejezésre. A legrégibb énekelt népdalaink is inkább ezt tükrözik. A Modern Magyar Keleti Zenében nemcsak a hangok távolságaiban rejlõ feszültség, hanem a köztük, általuk bejárt út is egyaránt fontos. A dallamban a hang él és mozog. Itt nagyobb fontosságot kap a hangtól hangig való utazás, mint a sima kitartott hang.

4. Írásbeliség

A Magyar Modern Keleti Zenét nem írjuk le hangonként, csak legfeljebb a szerkezetét, az alkalmazott variációkat és legfeljebb néhány elõadásmódra vonatkozó instrukciót emlékeztetõül. Az írás természeténél fogva lerögzíti a zenét és megköti a játékost. A leírt zene innentõl már csak elõadható, de nem válik élõvé az elõadás során.

5. Elõadásmód-"komprovizáció"

A Modern Magyar Keleti Zenét elõadó muzsikus az adott pillanatban szüli meg, formálja meg a zene folyamatát. Jó szó rá a "komprovizáció", a komponálás és az improvizáció ötvözete. A szabályrendszer gondoskodik arról, hogy a zene ne híguljon fel, továbbá hogy ne merevedjen meg a pontos lejegyzés görcsös szándéka által, és hogy ne játszhassa bárki, aki nem kreatív. Ezért a szabályrendszere ezt korlátozza. A variáció és a rögtönzés szabadsága a Modern Magyar Keleti Zenében egy kreatív muzsikust formál, így válik élõvé a zene és az elõadás is. A játékoson múlik, hogy mit épít fel a szabályok mentén.
A kreatívabb zenék esetében, ahol a variáció és az improvizáció megengedett, az elõadás módja igen személyessé válik, mivel maga a zenei tartalom megformálása is az elõadó személyét tükrözi, így nemcsak a darab lesz személyes, hanem annak elõadásmódja is.

6. A Modern Magyar Keleti Zenében alkalmazott egyéb kompozíciós módszerek rövid felsorolása

A Modern Magyar Keleti Zene project igyekszik hidat képezni a keleti hagyomány és a nyugati kortárszenei kompozíciós módszerek között. Az alábbi módszereket alkalmaztam a zenedarabok megalkotásánál.

1. Minden lehetséges hagyományos modális hangsor alkalmazása hagyományos módon
2. Két és hárompólusú tonalitás megteremtése a hangkészleten belül
3. Geometriai arányok alkalmazása a dallam alkotásban
4. Hangköztávolságok szimmetria elvének alkalmazása a dallam alkotásban
5. Szintetikus (mesterséges) hangsorok alkalmazása
6. Új hangsorok képzése különféle tetrachordok kombinálásával
7. Moduláció kiterjesztése mind a 12 hangnemre
8. A kromatikához való közelítés a dallam alkotásban
9. A fenti módszerek kiterjesztett variációi
10. Improvizáció a fenti módszerek használatával

Az itt felsorolt kompozíciós módszerek használata az intuitív improvizáció megtermékenyítõ alkalmazásával új irányt mutathat a kortárs és a keleti zenében is.